Négy badass nőszemély az Eurovízióról

Az Eurovízió talán a kedvenc libsi haknim, a toleranciával és a sokszínűségével együtt. És persze minden évben van egy csomó nagyon izgalmas női induló (meg persze férfi is, de most nem ez a lényeg). Eleve jó magas a női versenyzők aránya, de azt például tudtátok, hogy az Eurovízió nyerteseinek 56 százaléka volt nő, és csak 25 százalék férfi?

Jamala

Az ukrán Jamala valószínűleg épp azért nyerte meg az Eurovíziót, amiért erre a listára is jogosan kerül fel. Az 1944 a krími tatárok második világháború utáni deportálásáról szól. Jamala dédanyját huszonévesen, öt gyerekkel deportálták Közép-Ázsiába a sztálini diktatúra alatt. A refrén krími tatár nyelven ezt az elvesztett ifjúságot siratja, de a dal olyan kőkemény sorokat is tartalmaz, amiket nem lehet nem aktuálpolitikainak értelmezni.

When strangers are coming,

they come to your house,

they kill you all, and say,

‘we’re not guilty, not guilty’

Poli Genova

Nyilván nem Conchita Wursttal vagy Krista Siegfrids 2013-as leszbikus csókjával kezdődött, hogy az Eurovízió egy LMBT-pozitív platform lett. A bolgár induló If Love Was A Crime című száma egy pörgős LMBT-himnusz lett, olyan szófordulatokkal, hogy “Together we’re untouchable” vagy “They will never break us down”. Persze, hogy nem, Poli: világító robotruhában alap, hogy legyőzhetetlen vagy! <3 Amúgy Genova a negyedik helyet szerezte meg ezzel a dallal, és azt is öröm volt nézni, ahogy őszintén ugrált az ukrán nyertes mellett.

Dami Im

Szóval Ausztrália másodszor indult az Eurovízión (tudom, tudom, de hagyjuk a károgást, Izrael és Marokkó régebb óta vesz részt a versenyben, mint Magyarország), és a szakmai zsűri oda is adta volna neki az első helyet, Ukrajna csak a közönségszavazatokkal előzött, mindössze 23 ponttal. Pedig a dél-koreai származású Dami Im egy szerelmes dallal indult, ami az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem egy nyerő recept, nem elég politikai.

Miért volt badass? Nem azért, mert egy glitteres kockán ülve adott elő egy Különvélemény tribute-öt (itt nézhetitek meg a finálét), hanem mert a Sound of Silence videoklipje tűpontosan ábrázolja, a female gaze-t, hogy milyen nőként szerelmesnek lenni. A kultúrtörténetben a male gaze (férfitekintet) dominál, a nő a szerelem tárgya, a költészetben a múzsa, míg a férfi a költő, a cselekvő fél, rajta (a tekintetén, nézőpontján) keresztül beszélünk a szerelemről. Még irodalomórán is csak Szapphót vesszük, mint női szerelmes költőt, de ő is nőkhöz írt. Nagyon jó érzés volt egy férfit látni a szerelem tárgyaként, és az egész klipnek gyönyörű a képi világa.

Sanja Vučić

Kállay-Saunders Running-ját nem csak önmagában szerettem, de a témája miatt is. A szerb Sanja Vučić viszont nőként énekel a párkapcsolati erőszakról, és sokkal szebb helyet érdemelt volna a Goodbye (Shelter) című számáért – Freddie előtt, tizennyolcadikként végzett. Vučić és a lányai önmagában is badass amazonruhában lépnek ki a bántalmazó kapcsolatból, mint a sisterhood legszebb képi metaforája:

Every time you say your lies,

I hide away and close my eyes,

I won’t let you tear my world apart,

gotta find a shelter for my heart

+1. Iveta Mukuchyan

Oké, talán kicsit indokolatlan (vagy nem is annyira, hiszen Mukuchyan azért mégis csak hetedik lett), de +1-ként felfér a listára csak azért mert: szuperhős ruha!