Az Oscar-díj továbbra sem szereti a nőket

Már egy ideje minden évben napirenden van, hogy az Oscar-díjon fehér férfiak veregetnek vállon más fehér férfiakat. Tegnap bejelentették a díj jelöltjeit, úgyhogy jöhet a kíméletlen átvilágítás.

Bechdel-negatív Oscar-díj

A főbb kategóriákban (legjobb film, rendezés, férfi és női főszereplő, illetve mellékszereplő, eredeti és adaptált forgatókönyv) tizenkilenc jelölt közül némi jóindulattal tíz megy át a bechdel-teszten. Ezek azok a filmek, amelyekben legalább két nevesített női szereplő van, akik nem (csak) férfiakról beszélgetnek egymással. Látjátok, mégsem lesz olyan kíméletlen ez a cikk, hiszen abba most bele sem megyek, hogy ezen kívül hogyan ábrázolják a nőket, vagy mondjuk mi is van azzal a rasszizmussal.

Screen Shot 2016-01-15 at 08.21.46

Bocs, fiúk, de az idén sem sok Oscar-jelölt megy át a bechdel-teszten

A legjobb film kategóriájában futó nyolc jelölt közül csak három teljesíti egyértelműen a tesztet: az ír bevándolóról szóló Brooklyn, a Mad Max: A harag útja, valamint nők elleni erőszakkal és az anyasággal is foglalkozó thriller-dráma, A szoba. De legyünk őszinték, sem a Brooklyn, sem A szoba nincs a nagy esélyesek között, és bár A harag útja összesen tíz jelölést kapott (ezzel A visszatérő mögött a második legtöbbet), ezek főleg technikai kategóriák, a főbb kategóriákban csak a legjobb filmért és rendezésért fut (utóbbira tartják inkább esélyesnek).

A mentőexpedíció és a Spotlight csak jóindulattal megy át a bechdel-teszten. Előbbiben a beszélgetés természetesen egy férfi megmentéséről szól, utóbbiban pedig a két nevesített női szereplő is kérdéses (egyikükre csak Sascha nagymamájaként hivatkoznak), és ők is mindössze két sort váltanak a film vége felé. Viszont egyáltalán nem írtak női párbeszédeket a Kémek hídjába, valamint A nagy dobás és A visszatérő is csúnyán elvérzik. Ez azért valamivel – de tényleg csak valamivel – jobb helyzet, mint tavaly, amikor a legjobb film jelöltjei közül csak kettő, a Sráckor és a Selma ment át a teszten.

Ugyanakkor a Carol, amit sokan esélyesnek tartottak a legjobb film jelölésére is, kiszorult a nyolc közül, és a legjobb rendezés kategóriában sem indul. Ha a kritikusok jól gondolják, akkor még mindig esélyes pár díjra, így a legnőbarátabb kategóriákban maga mögé utasíthatja a többi remek teljesítményt, de ha nem, és a legjobb forgatókönyvért sem kap díjat, akkor szinte üres kézzel megy haza. Például a legjobb női főszereplő kategóriában (Cate Blanchet) a Brooklynon (Saoirse Ronan) és A szobán (Brie Larson) kívül (amelyek a legjobb filmre kevésbé, de ebben a kategóriában esélyesek) a Joy (Jennifer Lawrence) és a 45 év (Charlotte Rampling) ellen is küzd, ezek viszont csak itt kaptak jelölést. Valaki nagyon és jogosan lesz szomorú a díj kiosztásánál. Mellesleg ez az egyetlen olyan kategória, ahol mindegyik film átmegy a bechdel-teszten.

A legjobb női mellékszereplő kategóriába már becsúszott pár olyan férfiközpontú mozi, ahol még ezt sem mindig sikerült teljesíteni. Ez nem meglepő, hiszen az Oscaron többször díjaztak nőket tokenszerepekért, két éve pedig a Huffington Post infografikája pörgött a sajtóban arról, hogy az elmúlt 85 évben Oscart nyert női szerepek harmada valakinek (többnyire a férfi főszereplőnek) az anyja, felesége, barátnője. A Spotlightért jelölt Rachel McAdams vagy a Steve Jobsért már Golden Globe-ot kapott Kate Winslet is elég macsó munkakörnyezetben játssza az egyetlen fontos női kollégát, és kvázi egyedüli nőként szerepel az Aljas nyolcasban Jennifer Jason Leigh is. De ebben a kategóriában is fut a Carol (Rooney Mara), illetve nagy esélyes Alicia Vikander A dán lánnyal. Ha már itt tartunk, A dán lány még a megjelenése előtt kavart kisebb vihart, amiért egy férfit (Eddie Redmayne) sikerült a transz nő szerepére castolni, bár ez sajnos egyáltalán nem egyedi sem a mozikban (Mielőtt meghaltam), sem a tévében (Transparent). Redmayne épp ezért a férfi főszereplő kategóriában versenyezhet egy transz nő szerepéért, és valószínűleg még veszíteni is fog.

Az írás és rendezés férfimunka

A legjobb adaptált forgatókönyvért is ringbe száll a Brooklyn, a Carol és A szoba, de nagyon könnyen alulmaradhatnak A nagy dobás (Charles Randolph, Adam McKay) és A mentőexpedíció (Drew Goddard) ellen is. A Brooklynt mellesleg egy férfi, Nick Hornby írta egy másik férfi, Colm Tóibín munkája alapján. Ezzel szemben a Carolt Phyllis Nagy írta Patricia Highsmith regényéből (aki a Tehetséges Mr. Ripley miatt is ismert), A szoba forgatókönyvét pedig Emma Donoghue dolgozta át a saját könyvéből.

A legjobb eredeti forgatókönyv kategória viszont siralom. Az Ex Machina (Alex Garland), a Kémek hídja (Matt Charman és a Coen-fivérek), a Spotlight (Josh Singer, Tom McCarthy), és a rapbandáról szóló Straight Outta Compton (Andrea Berloff, Jonathan Herman, S. Leigh Savidge és Alan Wenkus) mellett egyetlen, igen, egyetlen egy olyan film van versenyben, ami átmegy a bechdel-teszten, és ez pedig nem más, mint az Agymanók (Pete Docter, Meg LeFauve, Josh Cooley és Ronnie Del Carmen). Ennél már csak az a tény nevetségesebb, hogy ennek az öt filmnek a felsorolt tizennégy írója közül összesen kettő nő (Berloff és LeFauve), és mindketten három másik férfival dolgoztak együtt. Úgy tűnik, Hollywood fóbiásan nem bízik a női írókban.

Az már említésre sem méltó, hiszen senkit nem lep meg, hogy a legjobb rendező jelöltjei között nincs egyetlen nő sem. Nyolcvannyolc év alatt egyetlen egyszer kapott rendezésért egy nő Oscart, és Kathryn Bigelow ezt történetesen egy háborús filmmel érte el (A bombák földjén). Ehhez hasonlóan a kategóriában futó idei filmek nagy része sem teljesíti a bechdel-tesztet. Adam McKay A nagy dobással, Tom McCarthy a Spotlighttal, Alejandro González Iñárritu A visszatérővel mind megbuktak, csak A szoba (Lenny Abramson) és a nagy esélyes, A harag útja (George Miller) ment át.

Mi van veled, Saul?

A film, amiért egész Magyarország izgulhat, szintén nem teljesíti a bechdel-tesztet, Nemes László pedig (newsflash!) férfi. Az, hogy a Saul fiából kimaradnak a nők, egyrészt érthető, már csak a formátuma miatt is (a Saulon kívül eső eseményekből gyakorlatilag semmit nem látunk), másrészt viszont jó tudni, hogy azt az auschwitzi felkelést voltaképpen nők tették lehetővé. Nem mintha ez lenne a film fő konfliktusa.

A kolumbiai A kígyó ölelése (Ciro Guerra) és az első világháború idején játszódó jordán Theeb (Naji Abu Nowar) is elég férfiközpontúak. Viszont a kategóriában fut még a dán háborús-családi dráma, a Krigen (Tobias Lindholm, aki amúgy a két éve Oscar-jelölt Vadászat írója), ami az egyik szálon az Afganisztánban szolgáló apát, a másikon az otthon a családot gyakorlatilag egyedülállóként összetartó anyát követi. A török-francia Mustangot pedig nem csak nő írta és rendezte (Deniz Gamze Ergüven), de ráadásul arról szól, hogyan próbálnak a család becsületének kedvéért öt lánytestvért házasságba kényszeríteni.

Azt azért nem mondom, hogy nincs izgalmas bechdel-pozitív film az Oscar merítésében (és persze azt sem, hogy a teszten elbukottak nem lehetnek zseniálisak), de úgy tűnik, hogy a hollywoodi filmek legnagyobb szakmai elismerését még mindig inkább, sok kategóriában pedig kizárólag férfiaknak adják.